A gondolat reppen, libben,
szép hosszú szárnya van,
ruháját a röpke pillanat
szaggatja foszlányokra
szétszórja álomtavakba
minden percét a szavaknak,
amik már nem fontosak,
íztelenné, szagtalanná váltak,
már nem bántanak, nem
kérdeznek, nem fájnak.
Néha pörögnek, görögnek
soha nem állnak meg,
aztán hol fönn, hol lenn
vadító táncba kezdenek.
Gyönyörű selyemruhában
hajolnak kecsesen jobbra-balra
soha nem alszanak,
mindig ébren vannak
reppennek, libbennek,
szépséges táncba kezdenek
tündérrózsává, folyóvá vagy
apró fénypontokká zsugorodnak
aztán kitágulnak, hömpölyögnek
dallamban, szóban, hangban
újra jönnek, mennek, röppenek,
foszlanak, élnek és halnak, -
-- újra feltámadnak -- .
Dunakeszi, 2018. augusztus 9.
Gabre Anna