Olyan mintha csak átfutnék az életen.
Benne lennék, a részese lennék
ám mégsem teljesen vagyok.
mintha csak 1 báb lennék
kit ide-oda rángatnak legott.
Mintha csak az árral sodródnék és lelkem sírján taposgálnék,
mit meg-meglátogatnak a család és a barátok.
Nem jó ez így…
Valahogy sehogy sem jó
nem találom a helyem sem magam ezen a helyen.
Túlságosan befásultam úgy érzem…
Csak a munka és az otthon
a magány mely elengedhetetlen rokonom.
Pedig panasz nem hagyhatja el ajkamat
egyszerűen nem találom a lelki egyensúlyomat.
A lábam alól kezd kicsúszni a talaj
lelkem darabokban, önzetlen szeretetre áhítozva
néma könnyeket hullajtva merengek sóhajtozva…