Milyen szép is volt..., mint egy szép gondolat árnyéka,
hátgerincén babaillat futott végig,
frissen összezúzott kőként,
ismeretlen nyelven beszélt mikor felemelte hangját.
Szinte lebegett súlytalanul... aprókat lélegzett,
kacagott... s mikor sírt nagy könnycseppeket hullatott,
szinte sóssá vált tőlük az este
az áldott férfias ünnepeken.
Ó, be szép volt... mint egy szép gondolat árnyéka,
a vizek között ő volt csak a föld... és a titka.