A kis szobámban ülök, figyelem
miként halkul lassan emléketek
bennem. S maradok árván egymagam
mint itt felejtett sejtnyi részetek
szerelmetek dobogó záloga
ki nem tudja van e hozzá joga
hogy fagassa a zord halált,kiért
mikor és miért,s van-e odaát?
Mert ti bennem tovább éltek.Rendben.
De én tovább élek e bennetek
ha az úton tovább kell mennetek?
Vagy minden egyszeri,hát C'est la vie!
Nekem tudnom kell, tudni akarom,
ha az élet majd bennem megszakad
haza találok-e nélkületek?