Otthonomba várlak este,
virággal jöjj... pezsgővel és te,
csak mi leszünk... de az asztalom telve
mindenféle óhajjal... tudod ilyet elmondani nem kellene.
Lerben sült csirkét készítek neked,
Istenem, csak falun van ilyen kályha,
ó... be tudom bármit is tennék az asztalra,
csak engem látnál megbabonázva.
Tudd... finom köretet is készítek neked,
pityóka... borsó mellé kevés póréhagymát teszek,
hogy azért visszafogottabb legyél a számmal,
nehogy kiess az imádatból, és én extázisban, önkívületben legyek.
Csemegeként az éjben el fogom készíteni,
az ágyunk mellé teszem... tudod ott fent,
sült almákat töltök mazsolával -,
a ház élvezete és minden gyönyörű lesz.
Otthonomba várlak este,
minden készen, a szónak nem lesz helye,
csak mi leszünk ketten az asztalnál,
nyújtsd át a virágot, és a pezsgődurranás jelezze mindennek a kezdetét.
Tudod... még... ha egy éjre leszek is a tiéd,
de te azért mindörökre szeress!
Vajon mennyire vágynád az én bolondozásaimat
sült alma ízű csókom ... nőiességem ösztönét?!