Az ablakok alatt csendesen csorgatta álmait a szél,
és a kert az esti szürkületben
rejtélyes kiáltások zengtek, épp hogy kigyúltak a csillagok,
lónyerítések hallatszottak.
Én egy szabad ló kantárját fogva ballagtam,
a legvadabb lovat meg kell tartanom - gondoltam,
A sarjú felett csörtettem vele a szomszéd faluba,
a kantárt feszesen tartva, a zabla olykor megzörrent.
Túlságosan kedvelem ezt az eperfák között fekvő falut,
még a szívem is megremeg mikor ezen az álmos réten áthaladok,
a csillagok hidegen pislogtak, messzebb egy fürj felkiáltott,
a szomszéd falu ifjú lovai ütközőkkel, elhaló hangon nyerítettek.