Elutasított fejlődéselmélet
Kókuszdiófán ült három majom,
hol sűrűn találkozni szoktak.
Bolhászkodva úgy mesélték
egymásnak, hogy mit hallottak.
Az egyik: „Amit én ma hallottam,
nekem egy nagy gondot ad az;
vannak emberek kik azt mondják, ők
tőlünk, majmoktól származtak.
Nem, mily nagy szégyen a mi fajunkra,
ettől aludni sem lehet!”
A többi erre: „Az nem lehet igaz
ezt egy majom sem hinné el!
Na figyeld csak meg az embereket,
főképpen azt a fehér fajt!
Ki hallotta azt már egy majomról,
hogy egy is, elhagyott egy csajt?
Még eddig egy majomasszony sem volt,
mely gyermekét elengedte,
és nyugodtan elment pénzt keresni,
hogy a cuccát megvehesse.
Semmit sem ér a pénz, a gazdagság,
nem bír venni egy szép ruhát,
a szoknyája rövid, nadrágja szűk
kevés anyag, 's rossz a szabás.
És nincs olyan majom mint az ember,
aki berúg és cigizik,
ki egy gépet hajt csak ide-oda
mely büdös, füstöl 's lármázik.!”
Felháborodva, s fejet emelve
közelebb bújtak egymáshoz:
„Ha az ember okosnak is látszik
tőlünk biztos nem származott!”
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Abgelehnte Entwicklungstheorie
Drei Affen saßen im Kokosnußbaum,
wo öfters zusammen sie kommen.
Da lausen sie sich und erzählen dabei,
was sie erlebt und vernommen.
Der eine sagte: „Was ich heut‘ gehört,
das macht mir heftig zu schaffen;
‘s gibt nämlich Menschen, die sagen ganz frei,
sie stammen ab von uns Affen.
Nein, so eine Schande für unser Geschlecht,
es will mir den Schlaf noch rauben!“
Die andern sagten: „Das kann doch nicht sein,
kein Affe würde das glauben!
Sieh dir das Treiben der Menschen doch an,
besonders das der weißen Rassen!
Wer hat denn von Affen jemals gehört,
daß einer sein Weib verlassen?
Auch gab es noch nie eine Affenfrau,
die ihre Kinder ließ laufen,
damit sie Geld sich verdienen kann
um unnützes Zeug zu kaufen.
Und trotz ihrem vielen Reichtum und Geld
reicht‘s ihnen kaum noch zu Kleidern!
Die Röcke so kurz und die Hosen so eng
als fehlt es an Stoff und an Schneidern!
Auch gibt‘s keine Affen, die, so wie der Mensch,
rauchen und sich betrinken,
die in Maschinen fahren umher
mit Rattern und Puffen und Stinken!“
Entrüstet hoben die Affen das Haupt
und rückten näher zusammen:
"Nein, wenn der Mensch auch gescheit zu sein glaubt,
von uns kann er gewiß nicht abstammen!“
Dichter Unbekannt