A vihar !...
Monsoon vihar lepte meg a környéket,
Kinéztem az ablakon minden fa remegett.
Nem tudták,hogy ez az előjele a vésznek,
Hatalmas szélvihar lett a vége az egésznek.
Szomorúan láttam a legkedvesebb fámat,
Tövestől tépte ki az esze - veszett állat.
Nem a kárt sajnáltam,csak a szép fámat,
Amit én ültettem,kiskora óta dédelgettem !
Tíz év alatt hatalmas fa lett a kis fábol,
Ránézve most,szomorúság érint a javábol.
Sárga virágaiban gyönyörködtem minden
Tavasszal,levelei örökzöldek,ritka szépségek.
Másikat ültetnék helyébe,de valami aggaszt,
Már nem érném meg a virágzást tavasszal.
Engem is elkap az orkán,visz magával,ki tudja
Hová kerülnék,ebben a hatalmas világban !
Ágoston TIbor