Pócsa Józsefné
Szeretteimnek halottak napjára
Lent néma csend, hol szív már nem dobog,
Ma mind velük vagyunk, lelkünk fáj s zokog.
Mécsesek lángja világít őértük,
Utólag bánjuk, ha volt is ellenük vétkünk!
Virággal kezemben könnyekkel küszködöm,
Ez a nap senkinek nem öröm.
Napjaim nélkülük olyan üresek,
Kedves édesanyám, édesapám-testvérem,
Soha nem feledlek.
Csak nézem a magas kékséget
Vagy este a szép csillagos fényességet.
Vajon hol lehetnek, létezik-e másvilág?
Csak remélni tudom, hogy ott van a boldogság.
S nyílik sok gyönyörű, színes virág!
Szeged, 2018. november 1.