KEGYETLEN EMLÉKEK
Jönnek, jönnek, múlt emlékek,
Melyek bennem, már nem férnek,
Mindhiába hessegetem,
Kicsiny erőm, tehetetlen!
Élet-teher jól megviselt,
Gondolom, időm is kitelt,
Mért jönnek a rossz emlékek?
Szinte már, megőrjítenek!
Muszáj velük foglalkozni,
Újfent róla gondolkozni,
Mégis tehetetlen vagyok,
Magányomba, bele halok!
*
Egyszer volt egy gyönge kislány,
Mért született? Ez még talány!
Gyerekként dolgoznia kell,
Mélységből, hogy juthatna fel?
Férjhez menés, rossz házasság,
Jön a baba, Isten áldás!
Férj halála fiatalon,
Kettőjüknek, nincs oltalom!
Anyának dolgoznia kell,
Gyerek, hol itt, hol ott telel,
Lakás is lesz, nagy sokára,
Anya, fiával vállalja!
Lehetetlen az együttlét,
Gyerekkel nagy az ellentét,
Érthetetlen, nem fogad szót,
Mindig kitalál bosszantót!
Elviselhetetlen napok,
Sötétek a gondolatok,
Hogy folytassák az életük?
Ha növekszik, gyűlöletük?
Ezt az anya nem mondhatja,
Szeretetét győzni hagyja,
Eltartja, gondozza fiát,
Csodálkozik, mind, aki lát!
Segítség-kérés Gyámügynél,
Hosszú megbeszélésnél,
Beutalják intézetbe,
Talán, ott lel szeretetre!
Indulatok dúlnak-fúlnak,
Egyre magasabbra hágnak,
Nincs nyugalom, nincsen alvás,
Gyermeknek, milyen a szállás?
Élni így sem lehet tovább,
Anya, haza viszi fiát,
Folytatódik a küzdelem,
Nem változik meg semmi sem!
Anya tovább taníttatta,
Majd végül, diplomáztatta,
Megnősült, messze költözött,
Ellentét, tovább szövődött!
Minden találkozás pokol!
Így van, ahol ördög az úr!
Közeleg a végállomás,
Mindenkinek elszámolás!
Budapest, 2018. november 2.