Egy könnyes hajnalon...
Írta: gubacsi Dátum: április 01 2008 19:05:26
Elhitetted velem, hogy oly csodás a világ,
aztán magamra maradtam, akár egy szál virág.
C
Teljes hír
Nem gondoltam volna...
Nem gondoltam volna rólad soha sem,
hogy egyszer el fogsz hagyni kedvesem.
Tehetetlen szívem, nem ér így semmit,
nem fogok már így szeretni soha senkit.
Nem is értem, miért hagytál el engem,
pedig oly boldogok voltunk szerintem.
Azt hiszem valaki megátkozott engem,
nincs erõm elõröl kezdeni az életem.
Nem lenne már hozzá elég bátorságom,
új életet kezdeni, ezen a rút világon.
Abban reménykedem, az egész csak álom,
hogy a világra jöttem, még azt is bánom.
Megkérem istent, hogy vegye el mit adtál,
fájó szerelmed, de az emléket is mit kaptál.
Számomra már meghalt a nappal és az éj is,
csak azt nem értem, mért hiányzol mégis.
Mi az ami úgy fáj, ha nem szeretlek már,
mért van az, hogy szívem mégis haza vár.
Talán egy szikra, ami betöltötte az ûrt,
életre kelt bennem s ez okozza a zûrt.
Elhitetted velem, hogy oly csodás a világ,
aztán magamra maradtam, akár egy szál virág.
De remélem egyszer, egy könnyes hajnalon,
vissza találsz hozzám, annyira akarom!
Gubacsi Sándor