Herbstnacht
Als ich, ein Kind, am Strome ging,
Wie ich da fest am Glauben hing,
Wenn ich den Wellen Blumen gab,
So zögen sie zum Meer hinab.
Nun hält die schwarz verhüllte Nacht
Erschauernd auf den Wäldern Wacht,
Weil bald der Winter, kalt und still,
Doch tödlich mit ihr ringen will.
Schon rauscht und wogt das weite Land
Geschüttelt von des Sturmes Hand,
Es braust von Wald zu Wald hinauf
Entlang des Flusses wildem Lauf.
Da schwimmt es auf den Wassern her,
Wie ein ertrunknes Völkerheer
Schwimmt Leich’ an Leiche, Blatt an Blatt,
Was schon der Streit verschlungen hat.
Das ist das tote Sommergrün,
Das zieht zum fernen Weltmeer hin
Ade, ade, du zarte Schar,
Die meines Herzens Freude war!
Sing’s in die Niedrung, dunkle Flut:
Hier oben glimmt ein heisses Blut,
Wie Heidefeuer einsam glüht,
An dem die Welt vorüber zieht
___________________________________
Őszi éj
Azon járt gyermekként eszem
Folyónknak mentén szüntelen,
Ha csokrom vetném én belé,
Azt vinné, s lenne tengeré…
Az éj sötétbe most vesző,
S erdőt vigyáz borzongva ő,
A néma tél majd nemsoká
Halálos harcra bírja rá.
Hullámzik, zúg a táj, vidék,
Az orkán tette rá kezét,
S a zaj siet erdőkön át
A vad folyó mentén tovább.
A vízben sok-sok rőt levél,
Mint részeg néphad útra kél,
S halottként úszik messze már,
Elkapja, hordja fürge ár.
A nyári zöld immár halott,
S a messzi tenger várja ott;
Agyő, agyő, gyengéd csapat,
A szívem társatok marad!
Te szürke ár, dalold ott lenn:
A vér itt forrón csillan fenn,
Mint tűz, amely pogány maga,
S a Föld felette húz tova.
* * * * *