H.Gábor Erzsébet
Magas lóról
Magas a lovad, csak le ne ess!
Kemény a nyerge, de ne nevess!
Feltöri tomporod egyhamar -
téged a vízhólyag nem zavar?
Nyakad már régóta hordja azt,
akár egy elhasznált ócskavas -
annyit ér, nem többet, s tudd, Kevély,
a tartás mindennél többet ér!
Alázat? Tán nem is ismered,
nagy egód, neked az Istened,
gőgöd az egyetlen iskolád,
gerinced úgy hajlik, mint a nád.
Szélkakas létedben jól megélsz,
akár egy valódi, úgy mesélsz,
pedig a hamisság szobra vagy,
lábnyomod mindenhol ottmarad,
s gödrében eltiport életek
rejtenek elhaló fényeket.
Mit számít néked a lelki seb,
dicsér a hazug, s te elhiszed,
s hogyha az igaz szó eltaszít,
haragod pusztító lángra szít,
s feléget mindent mi emberi -
egód a jutalmát így nyeri!
Szállj le a földre, fönn nincs helyed,
nem neked kell jóra intened,
hamisan játszol - már ismerünk!
Van nekünk igazi Istenünk!
2018.11.10.