H.Gábor Erzsébet
A szerelmes szúnyog
A szúnyog vígan röpködött,
és boldog volt ő szerfölött,
mert tudta jól, hogy éjszaka
a mámorító vér szaga,
majd kárpótolja mindenért!
Szemtelen volt, és ingyen élt;
hetente kétszer jóllakott!
Egy férfi, és egy nő lakott
a hálóban, hol sátrat vert -
hűvös volt éjjel már a kert!
Miközben halkan zümmögött,
megbújt a lenge tüll mögött.
A nőstényszúnyog álmatag
ringatott édes vágyakat;
férfivér volt, mit áhított -
egészen eddig mást ivott!
Bár tudta jól, ez nagy hiba,
szerelmes lett a hapsiba!
Ragyogott fenn a sárga Hold.
Egyetlenegy nagy álma volt;
hozzásimulni teljesen,
úgy, hogy Ővele egy legyen!
Cinkosa lett a tök sötét,
s hagyta élni az ösztönét.
Még halkan szólt a rádió,
egy slágert dúdolt Márió.
A kedves aludt. Rája szállt,
s akár egy vámpír, úgy zabált!
És teljesült a vágya ott,
mikor a férfi rácsapott!
2018.11.11.