Debreczeni Zsolt: Az éjt beterítő fény...
Az éjt beterítő fény, súgja, hogy van remény!
szíved mélyéről most elindulva, álmaid ösvényén;
Találtam meg szerelmed, mit kincsbe rejted tisztán,
hogy csak az találja meg, akit szíved kíván.
Könyycsepp, mely lepereg, soha nem tér vissza,
halk könny csobbanása, enyhe álmát issza!
Gyenge kikeletnek, halkan ébredt csendje,
utoljára kérte azt, hogy terítse be fénye!