Mily csodálatosan szép november ez,
Sok éve nem láttam hasonlót ehhez!
Kissé hűvösek a bíbor hajnalok,
Napfényben úsznak a langyos nappalok.
Felhőtlen kék ég, ragyogó napsugár,
Ajtódon, ha kilépsz e szépség rád vár!
Sárga, barnás-zöld, bronzszín avarba lépsz,
Talpad alatt ,,felsír’’... Nézd már, hová lépsz!
Ritkuló lombok között napfény kúszik,
A sok sárga levél fényében úszik.
Pajkos szél, kerget hulló leveleket,
Felkapja, s őrült táncba viszi őket.
Játékát megunva, más prédát keres,
Most arcom cirógatja... Ó, de kedves!
Séta-erdőben gyerekek nevetnek,
Puha, színes avarban hemperegnek.
Látva a kacagó kis gyerekeket,
Érezni, látni, még pezseg az élet,
Mintha tavasz -nem pedig ősz- lenne most,
Sajnos nem látni lombos fát... virágost.
Minden más... elmúlásra emlékeztet,
Ám az ősz a télnek még nem ad teret.
Élvezzük hát e november szépségét,
Az áldott napsugár fényét s melegét.
Szabadka, 2018. november 15. –Jurisin Szőke Margit