Tudod, akarlak,
Szavam nincs, így megtagadlak.
Tudod, vigyázok,
De léptem esetlenül végig gázol.
Tudod, rimánkodok,
Bár lelkem belül apró szilánkok.
Tudod, rég volt már nagyon,
Hogy homlokomon csókod ragyogott.
Tudod, más lett a világ,
Rózsát felváltotta a tulipán.
Tudod, mit jelent ez,
Vagy csak szavaknak látod ezeket?
Tudod, kristályos az égbolt,
Cukor helyett maró savval árnyékolt a hold.
Tudod, lehetne jobb,
Csak te nem akarod.
Tudod, kettőn áll a vásár,
Bokorban bújik meg a boldogság.
Tudod, itt állok előtted egy ideje,
S te mégsem veszel észre semmit sem.
Tudod, az élet megy tovább, peregve,
Véges s végtelen egyszerre.
Tudod, mondhatnám, hogy megértem,
De nem, nem értek már semmit sem.
Tudod, kérhetnélek,
Esdekelve, rimánkodhatnék neked.
Tudod, egyszer megunom,
Sarkon fordulva csak úgy elillanok.
Tudod, a verseim hozzád szólnak,
Minden gondolatom kételyben úszva.
Tudod, haldoklik a remény,
Magával húzva szívemben elhal az érzés.
Tudod, tennünk kéne valamit,
Büszkeséget sutba dobva felfedni lapjaink.
Tudod, én képes lennék rá,
Már csak azt nem tudom, te akarnád?