Debreczeni Zsolt: Smaragdváros kincse
Smaragdváros kincse, gyönyörűen szép,
zöldes a hópehely, de fűre esni félt!
Szép volt a hangodnak, ezüstgyöngy illata,
lelked lett hófehér, mint az angyalka!
Szólt a szívem mélyén, lágy hangod sóhaja,
gyere el légy velem, magányos leányka!
Jött az éj, és a fény , egy zöld csillagból ragyog,
smaragdváros álmait, nem zavarták fagyok.
Jött egy tél, szép fehér, s szomorúan fél,
nem tudja merre vagy, s kinek adhat fényt!
Drága kék, fehérség, hatalmas nagy tenger,
zöldeskék ÉG mélyén, smaragdvárosra lel!