Fel akarom fedezni a világot,
soha nem tudtam hogyan mondják a költők... hogy szép?
De ma, mikor reggel a szobámba jött,
megfésült a fény.
Alvás közben gőzölögtem... amikor észrevettem,
a fal mellett valakinek a lépteit.-
Ő volt, ívelt testtel táncolt... én csodálkozva figyeltem,
a szépsége egy festményhez hasonlított.
Meztelen lábbakkal lépkedett,
a tükörben visszhangzott a kristály,
a bál a reggelbe költözött,
a lánytól fényes lett az egész ház.
Figyelve gondoltam:
jó hogy fiatal vagy, legyél mindig az... látod a Nap is már fenn van,
milyen szép nap... pórázt teszek a nyakadra -,
bizony... bizony, és magammal viszlek.