Szeretem a magányt......
Szeretem a magányt,hallgatni a csendet,
Mikor a szú perceg.Az asztalon csak egy
Kis gyertya ég,megvilágítja a mennyezet
Szürkületét.
Figyelem a sárguló gyertya fényt,vajon
Mennyi ideje lehet még ? Egyszer csak
Mintha megunta volna,félredőlt kanóca
Sötétbe borult a kis szoba.
A mi életünk is hasonló,valamikor
Magasan lángolt az életünk,ami
minden évben egyre halványabb
Lett nekünk.
Egyszer csak kihunynak a fények,
Sötétben leszünk,az élet végével
Idegen helyre érkezünk ahol
Boldogabb mezők felé evezünk !..
Ágoston Tibor