József, az ács
Írta: Arvai Emil Dátum: December 18 2018 10:18:43
V
Ő nem szavak embere, úgy látszik,
hangját szinte alig hallani;
dolgos kéz nem bír fölös beszédet.
Teljes hír
JÓZSEF, AZ ÁCS
Ő nem szavak embere, úgy látszik,
hangját szinte alig hallani;
dolgos kéz nem bír fölös beszédet.
Titkait se kürtölé világgá,
álmait, meg angyalok tanácsát;
épp elég az áldás súlya, terhe.
Betlehemben pásztorok meséltek
éjidőn jött fényes látomást.
Öröm és gond egyszerre a gyermek.
Döbbenet, hogy mért keres halálra
nagy király egy csöppnyi életet.
Jó s gonosz egymást nem tűrheti.
*
Nő a gyermek, elmarad kezünktől,
Istenét szólítja apjaként...
Szárnyalását aggódva csodáljuk.
Hírek jönnek, tőlünk messze jár,
műhelyemben nem segít ma már;
elröpült, mint fészkéből madár.
Halnom így jó: áldás terhe, súlya
nem nyomasztja fáradt szívemet;
felnőtt ember, ő felel magáért.
Végső csendbe ballag éltem útja,
rég nem látott angyal integet...
Aki hű volt, épp elég soká élt.