H.Gábor Erzsébet
Karácsony
Mitől vagy Karácsony, te, a legszebb ünnep?
Mint létnek a levegő, s víz a szomjazónak,
úgy kell a melegség szívünknek, lelkünknek.
Amikor köröttük szeretteink ülnek,
és a meghitt szavak tiszta szívből szólnak,
nincs, ami felérne hozzájuk, tán semmi!
Szeretettengerben megmártózni százszor -
időtlen időkig jó lenne ott lenni,
egekig szárnyalva örülni, nevetni,
jóízűt kortyolni nagyapám borából.
S nagyanyám telt-hasú, mazsolás kalácsa!
Nincs ahhoz fogható foszlós, édes étek!
Mielőtt megszegi, kétszer is megáldja,
illata a szobát kerengve bejárja,
feltörnek a mélyből régi, szép emlékek.
Csillagszóró serceg a fenyőfa ágán,
papírangyal lebben, mintha táncot járna,
mézes-sütemények apró ezüst tálcán,
és a díszek alatt száz ajándék vár rám;
sapka, kesztyű, könyvek, s hímzett, puha párna.
Ránk hullik az este. Szívünk hálát dobol,
s elköszönünk csókkal, meleg öleléssel.
Gyönyörű az égbolt. Ünnepi csend honol,
s kigyullad a Csillag! Meghajol a bokor,
könnyet ejt az Isten, s letérdel az éjjel.
2018.11.20.