Oázis
Írta: Anita Dátum: április 02 2008 21:18:47

---

Puszta táj, honnét tovább nincs,
melyben Te lettél volna az oázis.

C

---

Teljes hír

---

Oázis

Próbát állított elém az élet:
Õrizlek vagy eldoblak téged?
Már-már majdnem eltévelyedtem,
ám még idejében észrevettem,
hogy a másik út kietlen.
Puszta táj, honnét tovább nincs,
melyben Te lettél volna az oázis.
Bús vándorlásomban csak felbukkannál néha,
feltüzelve engem újra és újra,
akkor is, ha léted csak délibáb volna,
amit egy szív kiszáradt volta
csalna erre a földi pokolra.
De ha valóban megjelennél a sivatagban,
édes, éltetõ vízként, (nem csak gondolatban)
rohannék feléd meg-megbotolva,
hozzád érve keserû könnyem reád hullna.

Vized tükrén, melyen a napfény csillogna,
mely nem más, mint szemed mosolya,
meglátom saját könnyes arcomr30;
Lehajolok s megcsókolomr30;
Elhagyott testemmel feléd hajolok,
így veled örökre eggyé válhatok.