GOTTFRIED KELLER: ESŐS, BORULT IDŐ
Írta: Szollosi David Dátum: December 29 2018 10:57:05
M
Homály dereng hegy-völgy felett,
Varázsos, játszi őszidő;
A természet meg sír, nevet,
Mert félig langyos, hűvös ő.
Teljes hír
Gottfried Keller:
(1819-1890)
Trübes Wetter
Es ist ein stiller Regentag,
So weich, so ernst, und doch so klar,
Wo durch den Dämmer brechen mag
Die Sonne weiss und sonderbar.
Ein wunderliches Zwielicht spielt
Beschaulich über Berg und Tal;
Natur, halb warm und halb verkühlt,
Sie lächelt noch und weint zumal.
Die Hoffnung, das Verlorensein
Sind gleicher Stärke in mir wach;
Die Lebenslust, die Todespein,
Sie ziehn auf meinem Herzen Schach.
Ich aber, mein bewusstes Ich,
Beschau' das Spiel in stiller Ruh',
Und meine Seele rüstet sich
Zum Kampfe mit dem Schicksal zu.
_________________________________
Esős, borult idő
Egy csöndbe hullt, esős nap ez,
Szelíd, borult, habár vidám,
Fehér a Nap, és furcsa lesz,
Hol át tud törni alkonyán.
Homály dereng hegy-völgy felett,
Varázsos, játszi őszidő;
A természet meg sír, nevet,
Mert félig langyos, hűvös ő.
A múlni vágyás, a remény
Bennem egyformán él, matat;
S a halálkín, a létigény
Szívemen sakkot játszanak.
De én, s az Én, a tudatos,
Míg partit nézünk csendesen,
Felkészül lelkem, az okos:
Sorsommal lesz a küzdelem...
* * * * *