A "mesére" ihlető kis patakunk
(a kedves emlékére)
Háborgó lelkem sétára vágyott,
elindultam hát a kis patak felé.
Hol oly sokat jártunk,emlékszel kedves
Mindig kitaláltunk ott egy-egy mesét.
Nem volt nehéz dolgunk,csak hallgatnunk
kellett a köveket hogy mossa a víz,
hogyan csiszolja különös formákra,
s csobogva fut tovább célja felé.
A patak két partján hol fák,hol bokrok,
sárguló levelekkel intenek már.
Szeptember vége,őszi táj szépsége
idézi nekünk.,hogy elmúlt a nyár.
Most nem vagy itt velem hiányod átjár
indulok lassan a kis tisztás felé.
Kicsiket lépek,szívemben emlékek
Miket soha senki el nem vehet már
nagygabi
Budapest,2018.október