.jpg)
(3 soros-zárttükrös)
Az évek csak jönnek, mennek,
Mint a szélvész, elröppennek...
Az évek csak jönnek, mennek.
Mintha nemrég vártuk volna a kétezer-tizennyolcat,
És immár ismét újévet várunk, az egy híján húszat.
Nem győzzük számlálni az éveket, s viselni terhüket.
Felejtsünk most minden sérelmet, ne keressünk ürügyet.
Még csak néhány óra, s az óévet engedjük útjára,
Tűnjön a sok bú-bánat, vigye magával puttonyába’.
Jót és rosszat kaptunk tőle, átlagos volt egészében,
Örülünk… végre vége, szebb és jobb jövő reményében.
Együnk, igyunk, vigadjunk, vidáman várjuk az újévet,
Boldogság uralja szívünk, ne érezzünk ürességet!
Számoljuk a perceket, poharaink pezsgővel telnek.
Koccintunk... újévet köszöntünk! Karjaink ölelkeznek.
Az évek csak jönnek, mennek,
Mint a szélvész, elröppennek…
Az évek csak jönnek, mennek.
Szabadka, 2018. december 17. –Jurisin Szőke Margit