Egyfolytában
A napfényben lebegő porszem
a harmatcsepp mely fűből int,
az elhervadt falevél ősszel
melyet a szél a földre hint.
Mindegyik ott a maga helyén
él csendben tovább, tesz és vesz
igen, suttogás is addig él
míg világnak vége nem lesz.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Immerfort
Das Sonnenstäubchen fern im Raume,
Das Tröpfchen, das im Grase blinkt,
Das dürre Blättchen, das vom Baume
Im Hauch des Windes niedersinkt –
Ein jedes wirkt an seinem Örtchen
Still weiter, wie es muß und mag,
Ja, selbst ein leises Flüsterwörtchen
Klingt fort bis an den jüngsten Tag.
Írta: Wilhelm Busch