Viktor Blüthgen: A megfagyott kis madárka / Das erfrorene Vögelc
Írta: Toni Dátum: Január 11 2019 10:05:37

---

Gy.

Szürkéssárga kis madárka
a fehér havon fekszik,
a szemecskéi lezárva
lábai égnek állva.

---

Teljes hír

---

A megfagyott kis madárka

Szürkéssárga kis madárka
a fehér havon fekszik,
a szemecskéi lezárva
lábai égnek állva.

Falu gyermekei kutyával
vígan oda rohannak,
's a madár előtt mind a hárman
hang nélkül megtoppannak.

Kislány a hóról felvette;
feje lógott szegénynek,
's fájó szívvel rebegték: „Egy
áldozata a télnek!”

Rég nem talált egy szemcsét sem;
a hó mindent eltakart,
nálunk nem halt volna éhen,
szórtunk volna magokat.

És otthon kinn a kis kertben,
egy picinyke sírt ástak,
a legcsendesebb helyen
a meghalt kis madárnak.

Hóban egy dombocska látszik
kis ágacska felette,
azon két madárka játszik,
nem tudva, lenn ki pihen.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni


Das erfrorene Vögelchen

Lag ein graugelb Vögelein
über dem weißen Schnee,
festgeschlossen die Augen klein,
Beinchen in die Höh.

Sprangen lustig vom Dorf herbei
Kinder mit ihrem Hund,
standen auf einmal still die drei
vor dem Vogel am Grund.

Hob das Mädchen ihn auf vom Schnee;
traurig das Köpfchen hing.
Tat den beiden das Herzchen weh;
sprachen: "Das arme Ding!

Fand schon lange kein Körnchen mehr;
alles so dick verschneit!
Wenn's zu uns doch gekommen wär,
hätten wir gerne gestreut!"

Trugen sie's langsam zum Garten fort,
machten ihm da sein Grab
an den allerstillsten Ort,
den es nur irgend gab.

Aus dem Schnee ragt ein Hüglein frei,
drüber ein Zweiglein gut.
Piepen zwei kleine Vöglein dabei,
wissen nicht, wer da ruht.

Írta: Viktor Blüthgen