Korína !
Kopogtam az ajtón,...szolgáló beengedett,,
Kinek szemei rám telepedtek,mint bálványt
Nézett.Mondta:Az úrnőm még alszik,gyere
Velem,kicsi szobám rejtekében, felajánlok
Mindent neked,szemeid elvették az eszemet !
Korina volt a neve,kibontott haja leért a földre,
Ott állt előttem anyaszült meztelen vérem felszállt
A fejemben,kreol bőrű teste,olajtól fénylett, illata
Szédített,szeretkeztünk hosszan bírtuk az iramot
Egyszer csak az ajtón valaki hangosan kopogott !
- Korina még alszol ? - Úrnője volt,ki nem tudhatta,
Hogy ott vagyok,magamra kaptam amit tudtam a
Hátsó ajtón,megelégedve,halkan kiosontam !
Korina felkavarta az agyam,szeretkezett ahogy még
Soha nem gondoltam,ő volt az nap a gondolatomban !
( Ovidius Amores című művéből vettem az ötletet )