Egy madár
Fehér a föld, fehér az ég,
S a hófúvásos táj felett
Kereng, leszáll, meg felrepül
Setét, zajos madársereg.
Szeret, gyülöl, eszik, iszik,
Csácsog, pöröl, él mindegyik...
Ki érti meg a csókaszót
S a varju-szívek titkait?
Csak egy fekete bús madár
Ül egymagába a fatőn, -
Gúnyaszt és nézi társait
Közömbösen, kételkedőn.
S a furcsa kérdés úgy gyötör
A többi száz talány között:
- Elvonult bölcs-é az az egy
Vagy boldogtalan számüzött?!
Írta: Kaffka Margit
Ein Vogel
Weisse Erde, weisse Himmel,
’d über das schneeverwehte Land,
wirbelt, sinkt und startet wieder,
eine dunkle, lärmige Vogelschar.
Liebt und hasst, isst und trinkt, jeder
plappert, keppelt und alles lebt …
wer versteht schon, die Dohlen Sprache,
und was das Krähen Herz bewegt?
Nur ein trauriger schwarzer Vogel
sitzt ganz allein am Baumwipfel, -
langweilig schaut den anderen zu,
gleichgültig und vollen Zweifel.
’d mich die seltsame Frage quält
von den vielen hundert Rätsel:
Ob ein einsamer Weiser ist
oder ein verbannter Bengel.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni