Kirschbaum im Gebirge
Wo der Maischnee rieselt vom Felsgestein,
Weltfremder Siedler,
Häuft ein Kirschbaum verlassen, allein
Mit Bergwind, dem Fiedler.
Trauernd ragt er dort oben so fahl
Zwischen den Flühen,
Derweil seine Brüder im grünen Tal
Lenzduftig erblühen.
Sei's, und ob er auch einsam steht,
Zur Zeit der Linden,
Mann der Sommer über die Berge geht,
Wird er ihn finden.
Sieh, und der Gute aus Blößen und Gram
Blühend erstanden,
Ragt er nun stolz wie ein Bräutigam
Über den Landen.
____________________________________
Cseresznyefácska a hegyen
Hol szitál a szirtről májusi hó,
Cseresznyefácska
Bús dalát magányról a szél-vonó
Ágain játssza.
Szomorkodik ott fenn, árva szegény,
Kövektől fáradt,
Míg virít testvére zöld völgy ölén,
S illata árad.
Másutt épp ilyenkor nyílik a hárs,
Ő itt magában,
Ám hegyek közt nyáron sok túratárs
Rálel vidáman.
Lásd, e bút-bajt tűrő tájidegen,
Virágban állva,
Büszke vőlegényként él idefenn,
S néz le a tájra...
* * * * *