Furcsa látvány a vörös hold,
misztikus és varázslatos.
Hold és a nap találkozik
ilyenkor egymást köszöntik.
Ritka eset, csupán pár perc
de látványa igazán szép.
Habos felhők mélykék égen,
így lesz teljesebbé a kép.
Egyenes út,mellett fácska,
torzón áll ő egymagába.
Ágait karként széttárja,
vajon élet még átjárja?
De helyzete elég nehéz,
sokat fújja a jeges szél.
Nem perzsel már nap melege,
ó,elveszett már ereje.
Fönn a légben madár szálla
a hideget ő nem bánja.
Nem a boldogság dalnoka,
Ő ottan a jégmadárka.
Két jégfal közt fehér lépcső,
olyanfajta légbe menő.
Rajta menni biz nem nyerő,
ész kell ahhoz nem az erő.
Aki ott járt,az mesélte,
mesélte,majd lefestette.
Hogy -e tájat ne feledje,
olyan nagyon megihlette.
nagygabi
Sajnos,a kép, amely megihletett már nem található fenn.