A kardinális !
Kardinális vörös palástjában,
Illegeti magát a korai napsugárban.
Énekelne ,de nincs kedve,szerelmét
a sas elvitte,az lett a szomorú vége.
Nagy a bánata az egyedüllétnek,
mikor csak az emlékek tartják az életet
amik egyre halványabbak lesznek,
míg végül örökre eltűnnek !