Szemem előtt oh, sziromvarázs,
Igéz, mint megannyi lepke- szárnycsapás.
Reám néz, kacérkodik velem,
Olyan csalfa! Reám nevet. Hát legyen!
Még sírva pirkad, de fut a fény,
Víg, serény, tündöklik, mint a diadém!
Aranyba burkolja a csipás
Rügyező földet. - Olyan szép! - nem vitás!
Álmodik, remél, vár, hisz, bízik,
Zsong a mező, berek, egyre csak hízik.