ОСЕННЯЯ РОЗА
Осыпал лес свои вершины,
Сад обнажил свое чело,
Дохнул сентябрь, и георгины
Дыханьем ночи обожгло.
Но в дуновении мороза
Между погибшими одна,
Лишь ты одна, царица-роза,
Благоуханна и пышна.
Назло жестоким испытаньям
И злобе гаснущего дня
Ты очертаньем и дыханьем
Весною веешь на меня.
18 сентября 1886
__________________________
ŐSZI RÓZSA
A fák hegyén a lombnak vége,
A kertben vedlik minden ág,
A szeptember-éj csípőssége
Megkapta már a dáliát.
Ha érintett is fagy-fuvallat,
A holtak közt te élsz csupán,
Egy szál magad vagy pompa, illat,
Te őszi rózsa-cárleány.
Dacolva fázós, rossz napokkal,
Midőn fogytán a hő, a fény,
Te látványoddal, illatoddal
Tavaszt lehelsz rám, büszke lény.
1886. szeptember 18.
* * * * * * *