Látod? Most csöndes folyó az élet,
itt ülök a partján, s nézem hol ér véget.
Még tél van, de a tavasz már ébred,
kikelet édes illatát vajon érzed?
Látod? Most csöndes folyó az élet,
de volt mikor duzzadt és volt mitől félned.
S ha apadt, látni vélted az ércet,
és a derűs életet ott lent a méhben.
Látod? Most csöndes folyó az élet,
tudd, hogy megállíthatatlan, hát ne féljed!
Szeress, adj, bízz, remélj és csak éljed!
Múlt elmúlt, előtted a jövő. Hát érted?
Látod? Most csöndes folyó az élet,
a nap, ó, mi szép! Narancs- vörösben ébred.
Mily kék az ég, vedd észre a szépet,
selymes a fű, bársony dalú a költészet.
Ébresztő! Nem jó a barlangélet!
Lásd, egyre bölcsebb leszel, ahogy fogy fényed.
Nézd, ó, tekinteted reá réved,
egy nyíló kis virág, szívébe zárt téged!