H.Gábor Erzsébet
Medvebánat
Morgolódott Medve Mihály,
barlangjában, mint egy király
úgy élt ott, csak lustizott,
s asszonyával ultizott.
Februárnak másodnapján,
az, hogy fölkelt, még csak hagyján,
ki is kellett mennie,
pedig nem is messzire,
de még ez sem tetszett néki!
Fájt a csontja, elég régi
medve volt már, jó öreg,
mondhatni, egy csődtömeg.
Aztán végre kikecmergett,
a hidegben csonttá dermedt,
felhők mögött volt a Nap,
de ő bizony nem maradt
egy percig se kinn a fagyban,
inkább játszik ultit nagyban,
asszonyával, reggelig,
míg a zsebe megtelik!
Ne gyere még tavasz, kérlek,
felkelted a medvenépet!
mondta Mihály, dünnyögve,
mert a melót gyűlölte!
Lustálkodni sokkal jobb benn,
de a tavasz készült közben;
előbújt egy hóvirág,
s megenyhült a zord világ!
2019.02.02.
(Kép:Internet)