Magdus Melinda
Szürkeségben
Szürke a kedvem,
sodor az élet,
tűnnek a napok,
múlnak az évek.
Egyedül vagyok,
átkarol az Isten,
ő nem hagy el tudom,
hű társam, kincsem.
Megfáradt lelkem
egy jó szóért kiált,
monoton percek
követik egymást.
De felsejlik a fény
talán majd odaát,
fényes lesz lelkem,
átélem a csodát.