Írta Pénzár Miklós Csaba .
Rohannék Hozzád,
hogy elmondjam titkát
miért a bú szívemben
miért fáj mindig a lelkem
miért vagyok oly szomorú
hogy beleszakad a szívem
Nincs Édesanyám,sem Apám
Gyermekem is itt hagyott már
Nem bírom a súlyát,nagyon nehéz,
Ez az iszonyú teher gyenge vállaimon
Nem bírom,feladom,ezt fontolgatom
Nincs erőm már mind elhagyott
Kuszák is lettek ezek a sorok
Lottikám,drága gyermekem
Adj erőt,mert elveszem !
Légy velem,reményem !