Az én kis leányom
Ha a fiú rózsabimbó
Mi hát akkor a leány?
Vagy erre már hasonlítás
Égen, földön nincs talán?
Hogy tudnék rá szót találni
A mi te vagy énnekem,
Édes,kedves kis leánykám
Legkisebbik gyermekem.
Felhős égen fényes csillag...
Kopár sziklán a virág...
Forró napon enyhe szellő...
Erről fogalmat nem ád.
Kisímul a redős homlok,
Mosolylyá válik a bú,
Fölmelegszik a kihűlt szív,
Napfénnyé lesz a ború:
Egyetlen tekintetedre,
Te bűbájos kis leány,
Kinek égtiszta szeméből
A menyország néz reám.
Menyországom, üdvösségem,
Töltsd be egész lelkemet,
Hogy ne vágyjam, ne álmodjam
kivüled más örömet!
Írta: (Pest, septemb. 4. 1861
Meine kleine Tochter
Falls der Bub ein‘ Rosenknospe
was ist also ein Mädchen?
Oder gibt es gar kein Vergleich
am Himmel ‘d auf dem Erden.
Wie könnte, ich ein Wort finden
was du Schätzchen für mich bist,
du mein süsser Wonneproppen
von der Kinder, die kleinste bist.
Am Himmel, der hellste Stern, die …
Blume, an den Klippen, die
zarte Bris‘ bei Sonnenschein,
schönste Worte gab es nicht mehr.
Glättet sich das furchiger Stirn,
zum Lächeln gedeicht der Harm,
das kalte Herz wird heisslaufen
Sonnenschein wird aus dem Gram.
Ein einziges Antlitz von dir,
du reizvoller kleiner Spatz,
aus himmelblauen Augen
das Paradies schaut mich halt.
Mein Himmel, meine Seligkeit, füllt
meine ganze Seele aus,
keine Wünsche, keine Träume
ausser dir, kommt nicht ins Haus.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni