Noé végzett. Jókor, hiszen
gyűltek már a fellegek.
- Sietek, hogy minden utast
hiány nélkül felvegyek!
Gyertek, szépen sorban, párban!
Tojó, kakas, emse, kan!
A lényeg, hogy fajtánként csak
egy lédi, egy gentleman!
- Mikor elindultak, aztán
szaporodtak a bajok.
Nem ám, hogy a sok párocska
kéz- a kézben andalog!
A bárányra farkas nézett,
a szarvasra a medve,
általában mindegyiknek
indult a gyomornedve.
Néhány hét, és lefogyott az
állomány a felére,
Utas lista: az utasok
egy része már felélve.
A maradék egymást leste,
hol nyíltan, hol leplezve,
Volt, amelyik akár önként
ment volna egy ketrecbe.
A végére csak egy maradt.
Ám elérte a végzet.
Belőle a Noé-konyhán
egy ízletes, nagy szték lett!
Így, mikorra parthoz állt az
üres gyomrú nagy csónak,
csak jó Noé támaszkodott
belülről az ajtónak.
Hogy oldja meg nagyon gyorsan
problémáját egy férfi,
ha méretes pocakjával
a szűk ajtón nem fér ki?
A ricinus olajától
a nagy hasa oda lett,
így lett Noé bárkájából
vízen úszó toalett.