Ha jő a májusi Hold,
ő lesz a kulcs a lakat nélküli házhoz,
s míg halad megvizsgálja
a derűs éjjeleket, és halkan beköszön.
A ház függönyei kopottak,
féloldalt csüngnek,
mint valami fáradt szárnyak,
az ablakok üvege törött.
Csak az egerek gyülekezete létezik,
az elfeledett sarkokban,
s pókok szőnek hálót a feledésnek,
a sötét feledésnek.
Ugyanez, harmóniában...
a tücskök szomorú húrokat pengetnek
az elhagyatott ház repedéseiben,
visszhangként verődik vissza
a Hold varázslatában.