A magyar költészet kincsestára
gyermekverseink gazdagsága.
Nagy költőink remekei
gyermeki énük vallomásai.
Emlékeik, anyai szeretetük
költeményeikben jelenik meg.
Kötetnyi verset említhetnék
Petőfitől, Kosztolányitól,
Szabó Lőrinc Kisfiáról,
Lóciról írt kedves verseit,
de József Attila jeleskedik.
Ó volt az igazi „szegény kisgyermek”,
aki mosónő anyját korán elvesztett
árvaként megjeleníti:
„Szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vízében.”
A Kései siratóban káromkodni kél kedve,
majd kijózanodva belátja esdve,
belátja, hogy késő az oka,
a felnőtt gyermek „milyen ostoba”.
Altató című verse
Kis Balázst, álomba ringató felsorolás:
duruzsolás: aludj , hiszen alszik az egész világ.
Gyermeki énjét ünnepeljük,
ha gyermekverseit emlegetjük,
keserűségét értelmezzük,
szeretjük, „mint anyját a gyermek”