Felszentelt magány
Írta: ILLC G3C Dátum: Február 22 2019 07:11:14
V
Lovagiasság tüze emésztődik bennem,
Helyet kapott ott, ahol a szívem nem,
Elvek, erények, s eszmék óvnak engem,
Mikor a bús magány környékezi lelkem,
Teljes hír
Lovagiasság tüze emésztődik bennem,
Helyet kapott ott, ahol a szívem nem,
Elvek, erények, s eszmék óvnak engem,
Mikor a bús magány környékezi lelkem,
Érzelmek híján ridegen, mint a hűvös fém,
A bátorság és az igaz szó mi mind enyém,
A szeretet koldusaként, akár a kemény kő,
Nekem nem jutott más, csupán az emelt fő,
De szilajul állva, mindkét làbbal a föld színén,
Foltot nem ejtek soha a szerelem köpenyén,
Ha éltem arra hajt, és magamra hoztam e bajt,
Majd a magam módján üvöltöm túl azt a zajt,
Amit a magány tengerén visszhangzó orkán,
Úgy zúdít felém, ahogyan csak kifér a torkán,
Mikor az üresség kényszere tévútra hajtana,
S bennem lobogó lángokat benzinnel oltana,
Nem hagyom, hogy magába igyon a világ,
Mint egy hangyát a réten a sokmillió virág,
S, hogy megmentsem az igazi érzelmeket,
Vándorútra küldöm buta, esendő szívemet.