Szendrey Júlia: Mindig a régi baj / Stets das alte Leiden
Mindig a régi baj
(Verstöredék)
Mindig a régi baj,
Mindig a régi seb,
Mely ujra felszakad,
Ha kissé béhegegedt.
Midőn már azt hiszem
Végkép kigyógyulék
S nekem is földerült
és mosolyog az ég.
Egyszerre megrohan
A régi szenvedés,
Sötétség fog körül
S érzem, hogy vége van.
Mindennek ami volt,
S fel sem támad soha,
Minden remény kiholt.
Írta: Szendrey Júlia
Stets das alte Leiden
Stets das alte Leiden,
stets die alten Wunden,
welcher erneut aufreisst,
falls nicht ganz verschwunden.
Als ich schon glaubte,
endlich bin ich gesund,
der Himmel wird sonnig,
das Leben wieder bunt.
Gezeitigt erstürmt mich
das alte Leid wieder,
Dunkelheit erfasst mich
‘d alles geht zu Ende.
Alles was gewesen
wird nicht auferstehen,
die Hoffnung ist gestorben.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni