Emlékszel Kedves a rejtett helyünkre,
hol két fa közé az inda kört tekert?
Agg öreg arcát láttuk mindig benne
mintha a holdat bámulná szüntelen.
A tengernek színe is zöldelt néha
akár a parton a fű és az inda.
S éjszakánként mint sejtelmes árnyak
a víz tükrénél suhogtak,és szálltak.
Az ég odafenn váltakozó kék volt
rajta utaztak lusta álmos felhők.
Gyenge ködbe burkolva -e világot,
szép szerelemnek,ott járhasson táncot.
Ott a csendben,a szerelem örvényén,
az érzelmek és titkoknak szigetén.
Hol a remények mind valóra válnak
Tettünk egymásnak örök fogadalmat
nagygabi