Hét ágra süt a Nap, már reggel sincs hideg.
Nem kell sál és kalap, jön a rég várt meleg.
Február vége van, már nincs hó sehol sem.
Ülök a szobámban, menni volna kedvem.
A kutyám is néz rám, miért nem indulunk?
Tekintete vidám, már ajtónál vagyunk.
A pórázt feladom, ő rám néz boldogan,
az ajtót kinyitom, a kapuhoz rohan.
Ilyenkor még szabad, a pórázt nem fogom,
a kapuhoz így szalad, míg a kaput nyitom.
Megugrik a kutya, póráza kezemben.
Teljesült a vágya. De ő járt kedvemben.
Mindketten sétálunk. Remek a környezet.
Míg el nem fáradunk, tettünk egy mérföldet.
Pont annyi kell nekem, így meg lett a távom,
amit elvár tőlem a háziorvosom.