Átutazóban vagyunk itt e földön,
mely oly csodás, s mert látom, megköszönöm.
Akár még százszor is elmondom neked,
ha cipelem is közben a terheket.
Már többször is megtaláltam önmagam:
a sorsom hol ében, hol meg színarany.
Nem keresem a miértre a választ,
mindegy: hisz válasszal senki nem áraszt.
Egyenlőtlen az út bölcsőtől sírig,
van hitem, álmom, szívem vakon bízik.
Vágyom kedves szóra, egy ölelésre,
a jó szerencsére, egy kevéskére.
Átutazóban vagyunk itt e földön,
vágyom, hogy a kopár táj ruhát öltsön.
Bontson bimbót, lobbanjon csábos színbe,
méh zsongjon, s zengjen a rigó szelíden.
mindegy, csodás, keresem, miért, egyenlőtlen, százszor, végre, hited, ölelést, önmagam szavakból írt vers