Szép vagy erdő, szép, tiszta,
az árnyékod még ritka,
ágaidnak nincs haja,
csak a szélnek óhaja.
Sok az hullott falevél,
tavaszi szél, ó mesélj,
hóvirág és ibolya
fejüket mind kidugja.
Bozót, bokor, mogyorós,
törött ága roppanós,
gondolatom mind velem,
míg az ösvényt átszelem.
Feléd szállok boldogan,
míg a tavasz megfogan,
nehéz harmat csillogó,
fényjátéka villogó.
Napsütötte utamon,
szívem neked mutatom,
Szép vagy erdő, gyönyörű,
lassan kiserken a fű.
S míg egyedül ballagok,
madárfüttyöt hallgatok,
Szép vagy erdő énekem,
érted szól az énekem.