Egy kicsi mókuska egy havas reggelen,
Kibújt odújából,bár fázott rendesen.
Gondolta széjjelnéz,makkocska van-e még.
Fogyóba kamrája, végén nem lesz elég.
Örömmel nyugtázta,hogy kijött jól tette
Bár igen szikrázott a táj körülötte.
Ám szemének mi oly kedves mind meglelte
Makk dió,mogyoró etetőkbe téve.
Hozzá is lát nyomban ám vigyáz, nem siet
Tudja,mohággal könnyen ráfizethet.
Korgó gyomrát ezért lassúságra inti,
Ne türelmetlenkedj,látod van mit enni!
nagygabi